Nah másfél hét után ujra. Amilyen nagy kedvel mentem be olyan rosszal jöttem haza. Aztán még mentem haza beszéltem életemmel egész végig azt kérdezgette hogy mi bajom... hááát őszintén csak az hogy a hisztis korszakomat élem...
Igazándibol életkedvem a minuszokat veri mert ugye minden nap elmondják hogy egy senki vagyok.. naaaaaah mind1 volt ma tánc hiszen Táncolok a szalagavatón imádok bejárni jó kis közzosség deeee valahogy ma ahoz se volt kedvem igy kb végig leszegezett fejjel bambulva táncoltam ugye ezzel nincs is gond mert ugye ezelött táncoltam 9.5 évig igy egyszer megnézem és tudom hogy mit kell csinálni mivel furcsa voltam a tanárnak is (aki tanitott kicsinek) így probálta a kedvem feldobni ugy hogy beált hozzám (a párom beteg igy nem volt) aztán valamennyivel jobb kedvem lett.. vége lett mondtam kicsimnek hogy hivjon már fel.. kb ugy 20perc és hivott aztán ugy 20:15-ig beszéltünk.. közben el zsaltam fürdeni addig ő az öcsémmel beszélt (nagy spanok lettek) aztán szar kedvem lett megint igy szegény öcsémmel kezdtem el kiabálni... igy kiment a szobámbol aztán beszéltem vele kicsit.... aztán moat itt vagyok ...
Utálom az osztályom hiszen ők se szeretnek így basztatnaj
Ui: sajnalom eletem sze kedvem van de semmi bajom nyugui
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése